2010. június 28., hétfő

Gira bemutatkozik

Sziasztok!

Netes berkekben Gira néven vagyok ismert. Három lányommal és a férjemmel egy alföldi tanyán élek, ahol igyekszünk kihasználni a lehetőségeket. Mivel a gazdálkodás időszaka a telet kevésbé érinti, levélhullástól rügypattanásig kézimunkázok. Az alap kézimunka nálam is a kötés. Ez volt az, amibe már 6 évesen beleszerettem és mindig úgy csináltam, mintha kötnék. Az első pár évben csak a szemfelszedés ment, aztán megtanítottak az alapokra is de iszonyú szorosra sikerült és 2-3 sor után már nem tudtam beszúrni a tűt a szembe. Ilyen lassacskán haladtam a tanulással (mint egyébként mindennel a világon). 12 éves koromra már tudtam "kötni" (legalábbis felszedtem, és haladtam...) Jelentkeztem az iskolába egy apácához továbbképzésre, aki pár sorom után felvilágosított, hogy én nem tudok rendesen kötni, mert ez a lusta kötés. Ő még egy kis pluszt adott, és már tudtam manót kötni (nem kell nagy dologra gondolni). Nem igazán éreztem, hogy nagy sikereim lennének, az apáca sem tanított tovább, így felhagytam vele. Aztán amikor 8 évvel ezelőtt összekerültem a férjemmel és közelivé vált a család gondolata, újra belefogtam a tanulásba, ezúttal könyvből. Megtanultam zoknit kötni. Nekiálltam egy pulóvernek, meg még egynek, meg még egynek, de befejezni nem tudtam őket tapasztalat és segítség híján. Így aztán az elmúlt években úgy haladtam, hogy a téli hónapokban lelkes voltam, de amint elrontottam valami visszafordíthatatlant (rengeteg munkát le kellett volna bontani), egy évig újra pihentettem a témát. Ezen a télen azonban valami változott. Talán nőtt az önbizalmam, de idén már több munkát is befejeztem, amiket a blogomon megnézhettek. Valahogy nekem nem megy a mintakövetés, úgyhogy végül mindig egyéni akcióba kezdek. Tavaly tanultam meg horgolni Mártától ihletve, de a szívem csücske továbbra is a kötés. Szeretem benne azt, hogy ha meg van tervezve, akkor teljesen monoton idegnyugtató, és nagyszerű filozófiai elméleteket tudok közben gyártani.
Örülök, hogy csatlakozhattam hozzátok, és remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka!

2 megjegyzés:

  1. Szia Gira... olyan jó volt olvsni a soraid... és meg is néztem munkáid a blogodon... ügyes kezed van, szépeket alkotsz... és azt a kecskesajtot én is megkostolnám, ám...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a kedves szavaidat! Egyszer biztosan lesz alkalom, hogy megkóstold ;)

    VálaszTörlés