A fonallal való szoros barátságom nagyjából öt éves korom tájékán keletkezett, jóval több, mint 30 éve. Sokféle hurkolási, csomózási, öltési technikát megismertem, a kötés lett mind közül a nagy szerelem. Az alapokat nagymamámtól sajátítottam el, majd a már sokat emlegetett gyakorlati órák ráerősítettek erre a készségre. Azonnal norvég- és csavartmintával kezdtem, mert már akkor is vonzottak a kihívások. Nagyjából a gimnáziumi évek végeztével kénytelen-kelletlen eltávolodtam a kötőtűktől. A gyermekeim szülétese mindig alkalmat adott egy kis „kicsapongásra”, így újból hódolhattam a régi kedves időtöltésemnek. Mivel merész vállalkozásaink során nem régiben ismét gyermekünk született, így megint adódott alkalom a kötésre. Változatlanul szeretem a kihívásokat, a nehezített terepet, ezért engem is rabul ejtett a csipkekötés, leginkább kendők és sálak formájában. Ezt Krókusz Annamarinak köszönhetem, ő húzta el a mézesmadzagot az orrom előtt. Nagy hálával tartozom neki érte, valamint köszönöm Ercsunak és Nönének, hogy szenvedélyes tevékenységükkel jó példával, ihlettel és segítőkészséggel járnak mindannyiunk előtt.
Köszönöm a csatlakozás lehetőségét!
. 
Megpróbálok írni privát üzenetet, ha megtalálom a címedet.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés