Megint csak megerősödtem abban a már meglévő felismerésemben, hogy nekem a kötésben is az egyszerű, haladós, praktikus dolgok jelentik az igazi élvezetet. Ha léteznének kötési irányzatok, én a 'könnyed haladás' ('easy going', hihihi) elnevezésűbe sorolnám magam. Ennek ezer oka van, talán a legaktuálisabb az, hogy 3 kisgyerek mellett nehezen tudok elmélyülni egy-egy bonyolultabb minta, trükkösebb megoldás megtanulásában. Viszont a képen látható sapka-baktus szettből négyet is készítettem az elmúlt pár hétben. De például az egyujjas kesztyűnek még nem mertem nekiállni...
Kedves Errejárók! Ti milyen nem létező irányzatot tartotok a sajátotoknak?
Én meg a DIBOB kategória lennék. Do It By One Breath. Vagyis ha valami nem "egyetlen szusszanásra" készül el, az hajlamos a későbbiekben valahol a szekrény mélyén, UFO-ként végezni...
VálaszTörlésEz jó! Írnál pár példát arra, hogy mi tartozik ehhez az irányzathoz? Mert engem is vonz ám ez is!
VálaszTörlésÉn is egyszuszra bírok csak kötni. Vagy elkészül egy nagyobb darab is egy lelkesedésre, vagy soha.Aztán kegyetlenül lebontom a megunt példányt.
VálaszTörlésA kesztyűhöz meg kezdjél csak hozzá! Én a múlt héten kötöttem először öt tűvel életemben. Legelőször kötöttem egy sapkát. Aztán három pár kesztyűt és még sapkát.
A leírás nagyon jó, nagyon könnyű megkötni.
Most a zoknileírásokat lesegetem...
Na igen. Sál, sapka, néhány kendő, de egyujjas kesztyű, ami éppen most kellene, annak nem merek nekiállni. Pedig lehet, hogy csak egyszer kellene megpróbálni... :o)
VálaszTörlésMutatós kis szettek az egyszerűen nagyszerű kategóriából.
VálaszTörlésAz egyujjas kesztyű pofonegyszerű, DIBOB-nak kiváló :D. Ez volt az első kesztyű amit kötöttem, és elsőre sikerült, ráadásul szupergyorsan.
Az már más tészta, hogy kiderült, kisebbik fiamnak a leglágyabb gyapjú is szúr, ezért nem szereti, de már keresem a megfelelő fonalat.
Én ebbe az irányzatba tartozom:
VálaszTörlésEl kellene menni a boltba venni pár kötőtűt, mert az összes foglalt. Jaa, hogy inkább be kellene fejezni pár félkész munkát, így felszabadulna néhány? Áá, úgyis a bolt felé járok, inkább veszek kötőtűt...
Nálam hangulatfüggő a kötés, képtelen lennék egyszerre csak eggyel foglalkozni. :)
Tipikus DIBOB? Na figyu:
VálaszTörlés- Villő lányom vonaton készre kötött kardigánja, aminek rövid lett az ujja. Pár sort kéne bontani és újrakötni, de elfogyott az inspiráció... Várakozik.
- Ugyanennek a lyánynak a szuperklassznak ígérkező tweedruhája, ahol a csipkemintánál kitartott a levegő, viszont a sima rész már fuldoklás volt. Be is iktattam egy-két halacskát és sapkát. Ruha várakozik.
De van ám félkész virágom, félig lefejtett kétszerkötött poncsóm, 2/3-os usankám, stb. stb.
Most épp Bulcsú fiam kardigánja készül. A felénél tartok, remélem bírom levegővel... Vagy keressek egy jó pulmonológust?
;-)
Én a nagy lélegzetű hosszú ideig tartó dolgokat szeretem, mert nekem az elkezdés szokott nehézséget okozni... mármint a lelkierőt nehezen gyűjtöm össze az előkészületekhez (tervezés, próbakötés...stb.) De a megkezdett darabhoz mindig szívesen megyek vissza, akár egy-egy sor erejéig is. Nekem maga a kötés az élvezet, ha kész, az csak ráadás :)
VálaszTörlésÉn is a könnyed haladás híve vagyok, nagyon szuperek lettek a szettjeid, lesz egy harmadik is, ugye?
VálaszTörlésZazalea, Cinkepiri, igen, zokni-kesztyű sem lehet túl bonyolult, zoknim már van is pár, szerintem ezen a télen a kesztyűbe is belevágok:-)
VálaszTörlésIrenka, a szúrósság nálunk is gond, de én bemgyarázom szegényeimnek, hogy nem is annyira szúr:-)
Jucuu, ja kérem, ott ahol te veszed a tűidet én se járnék másképp, aszem:-)
Zsuzska, ja ilyenek nekem is vannak. Lényegében minden ilyen kategória nálam, ami több, mint egy hét alatt készül el:-)
Gira, úristen, el se tudom képzelni, hoyg ilyen is létezhet... Pedig igen:-)
Karina, már összesen 6 készült, csak épp ez a kettő volt itthon, mikor fotóztam:-)